Korábbi tervemmel ellentétben nem Érdről hoztam Pannon fehéreket, hanem Pócsmegyerből, Feri bácsitól vettem az állatokat.
Immár négy nyúl büszke tulajdonosa vagyok, három nőstényt és egy bakot vettem, bemutatásukra most sor is kerül.
Itt van Viktor, a jövő reménysége, a BAK, csupa nagybetűvel. Igazán vicces szerzet a pofáján a két folttal, a négy közül ő a legnyitottabb, nagyon kíváncsi egy állat. Külön lakrész jár neki, mint baknak, amit boldogan birtokba is vett, minden részletet megszaglászott, felállva nyújtózkodott a ketrec tetejéig, már a tyúkhálót is megkóstolta. Mielőtt kivettem a ketrecből, vadul toppantva ijesztgetett, meg makogott, aztán a kezemben elfeküdve nézgelődött, s baknyúl mivoltát nem meghazudtolva állandóan a lányok felé szimatolt. 
Sorban következik Hédi, az örökmozgó. Nagyon elegáns, ezüst színű bundája van, elég kíváncsi, ha felé nyúlok, jön azonnal. Amíg a ketreceket csináltam, a család jelezte, hogy ideiglenes helyén igazán aktívan viselkedik, nézelődik, szaglászik, sőt még a gyomra is hangosan korog.
Frida, a kis vörös nőstény, elég visszahúzódó természet, arról ismerhető meg, hogy rendszerint belelép a pacalpörköltes konzervekből eszkábált itatókba, amit Feri bától kaptam. Ő is hét hetes, csakúgy mint Hédi.
Berta, három hónapos nőstény, a lányok közül a legidősebb. Ez látszik is rajta, tudja viselni a korát, igazi arisztokratikus nyugalommal ejtőzik a ketrecben, míg a tinédzserek egész nap hancúroznak körülötte.
Ez lenne hát az alapállomány, terveim szerint július közepén Berta és Viktor egymásra találnak majd forró nászéjszaka során, aztán majd sorra kerülnek a kisebbek is.
A nyulak érkezését mindenképp bejegyzéssel kellett üdvözölnöm, de az elmúl héten folytatott munkálatokról, a ketrecek kialakításáról, egyéb induláshoz szükséges teendőkről a továbbiakban fogok beszámolni.
